Tapasztalatok - 2009.december 14-20

Bár már nem olyan frissek az emlékek, mégis írok egy kis beszámolót a Buddhafesztről.

Elkezdtem folytatni már úgy októbertől a ngöndrót és a buddhafeszt a lehető legjobbkor jött az életemben.

A kiállítás maga nagyon szép volt, tetszett a kis kalauz ami kicsit részletesebb képet adott a szobrokról - képekről, amelyek gyönyörűen voltak. Engem valahogy még mindíg a Fehér Ernyő (Dukár) szobra nyűgöz le a legjobban O.o

De a fő hangsúly az előadásokon volt. Először is életemben szeptembertől eléggé felgyorsultak a történések, sok meggondolatlan dolgot követtem el, akaratom ellenére megbántottam embereket és kezdtem elveszteni az irányítást, aztán jött a buddhafeszt és bumm, minden este amikor voltam (kedd, csütörtök, péntek, szombat és vasárnap) úgy éreztem magam mint aki hazaért, teljes nyugalom lett urrá rajtam és tanulni akartam valami újat vagy legalábbis elrendezni az összekuszálódott gondolataimat.

Rá kellett jönnöm, hogy el kell határoznom magam végre, nem gondolhatok mindig csak saját magamra mert abból, mint tapasztaltam sose sült ki jó dolog. Megértettem , hogy felesleges túlságosan büszkének lennünk vagy harag tartónak , mert pl. párkapcsolatban felesleges azon aggódni , hogy már megint nem emlékezett, hogy mit mondtam neki telefonon hova megyek ma, vagy hogy fodrásznál jártunk, hiszen lehet , hogy ő másként gondolkozik mint én, lehet neki más hasznos dolgok jutnak először eszébe mint neked. És ilyenkor ha feladjuk a büszkeségünket, megspórolunk egy csomó kellemetlenséget.

Tommy Bogs előadása kicsit helyretett bennem pár dolgot amit nem értettem tisztán a buddhizmusban, Michael Fuchsé pedig ráébresztett megint arra, hogy nem menekülnöm kell a problémáim elől, ugyanis avval otthagyok valami rossz, megoldatlan dolgot, hanem szembe kell vele nézni. Lehet azt érezzük a többiek rosszak velünk, de ez mindannak lehet a következménye hogy az élet valamelyik területén mi okozukn gondot másoknak. Hiszen az az energia amit befektetünk valamibe, nem veszik el.

Hétvégén jött Ole Nhydal dupla előadása, amit nagyon vártam már. Nagyon sok mindenkivel találkoztam, pl. a fehérváriakkal, meg Brigi, Anita, Laci cimbikkel úgy hogy ide - oda járkáltam köztük előadás közben:)

Sok minenről volt szó , csak egy idézetet említenék, amit Ole mondott az értékek elemzésével kapcsolatban: ˝ Felesleges szomorkodni pl. azon, hogy nekem csak ladám van neki pedig porsche -ja, hiszen a dugóban egyik sem megy gyorsabban a másiknál és ugyanolyan idegesek lehetünk mindegy melyikben ülünk. Mindegy , hogy arany kádban vagy egy ócskában ülünk a víz tulajdonságán ez nem változtat.˝

A szombati előadás után olyan boldog voltam és nyitott, hogy mindenki rám mosolygott, valószínüleg én is rájuk, sokkal érzékenyebbé váltam az apró részletek iránt, szebbnek találtam a friss hó látványát mint eddig, mindezt anélkül , hogy túlságosan leragadtam volna az érzéseknél, egyszerűen hagytam , hogy tovább elmenjenek. Vasárnap áldás után pedig pár percig nem tértem magamhoz, annyira televoltam pozitív energiákkal.

Úgyérzem jól sikerült ez a hetem, egyedül egy kérdéssel nemtudok még mit kezdeni és az a család. Mintha ott megbukna minden tanítás :/ nemtudom... Minden esetre nem adom fel :)

MGB