variation for bathroom

Még jó , hogy ilyen kicsibe mutatja mikor rányomok , hogy megjelenítés nagy:D nanembaj

Hugi Cuki ^^

MGB

Nitzer ebb 2010jan12

A sok évvel ez előtti szigetes Nitzer ebb után nem vártam sokat, beletörődtem, hogy ők már ilyen nyugdíjas módban nyomják az ipart, akkor legyen.

Nagyon jó volt találkozni mindenkivel akivel már ezer éve nem találkoztam (olyanokkal is akikkel igen:P ). Miután megérkeztünk a helyszínre nemsokára a koncert is elkezdődött. El is foglaltuk a legjobb pozíciókat:D 3adik sor középen nem rossz:P Sajnos halk volt, lassan beindulós, nemaz az igazi rombolós koncert volt, de azért nem volt rossz, kellemesen elugráltunk rá,amely néhol még aktívabb lökdösődésbe is fajult, amit egyedül a jobb csuklóm érez meg:) . Douglas és a többiek hozták a formájukat, a settlistel elégedett voltam, a végére pedig kezdett felpörögni az esemény, nagyon jól zárult, kár, hogy másnap (azaz ma) 6kor keltem, ezért sietni kellett haza. Minden esetre köszönöm a bulit mindazoknak akik összehozták!

MGB

true love

Ma angol felelésre készültem, ahol majd a celebség milyenségéről és sztárokról kell majd beszélnünk.

Persze, hogy a jó példám Johnny Depp :) ki más lenne. Viszont eszembe jutott így megint az a videó ahol Johnny és Vanessa beszélnek egymásról. Egyszerűen gyönyörű:D Nem csak ők maguk, hanem ahogyan látszik, hogy igazán szeretniük kell egymást, nem lehet másképp, ez biztos hogy igaz. Az is tetszett , hogy Vanessa tipikusan női oldalról látta a dolgokat, Johnny meg nyílván férfi oldalról de így jó érzés belelátni a fejükbe.

Johnyn videóját kicsit nehezebb megérteni ha nemtudsz franciául is de azért meglehet.

MGB

on the way home...

Sütit kellett vinnem az esküvőre, így hát bementem a környékünk leghíresebb cukrászdájába és rendeltem mindössze 1500 rúpiáért, ami különösen olcsónak számít. Fura, hogy a volt töri tanárom elveszi a takarítónőt , de hát Zsuzsit mindig is kedveltem, de ami még furább, hogy engem is meghívtak. Míg elkészülnek a rendeléssel, körülnéztem a legújabb Adidas márkaboltban. Egész jók a lebegő futócipőik, bár a kerület lakóin kívül nem tudom kinek van még lehetősége futni. Visszafelé láttam , hogy valami nincs rendben a cukrászdában, közelebb érve már azt is láttam , hogy fura kinézetű fickók ráborították az egyik asztalt az eladóra. Azért félve bementem, mivel mégsem mehetek az esküvőre sütik nélkül, gondoltam gyorsan elhozom. Mikor aztán megláttam, hogy csak 3 darabot adtak, ami elfért egy kistányéron, azon kezdtem töprengeni ne egyem e inkább meg őket. Balszerencsémre , addig álltam ott amíg ki nem szúrtak azok a fickó. Még éppen sikerült kiszaladnom a boltból de máris üldözőbe vettek, én meg futottam tovább a piac irányába. Az volt az utolsó reményem ott talán elvegyülhetek - gondoltam. A piacon éppen valami fesztivál lehetett, úgyhogy zsúfolásig tele volt, aminek nagyon örültem. Főleg amikor megláttam Boyt, egy kb. 12 éves kisfiút, akit kitudja honnan ismertem, ő viszont szerencsémre teljesen ismerte a pályaudvart és engem, úgyhogy elvezetett oda. Igen, oda ahova még életemben sose merészkedtem , hiszen kitudja mi van a kerületen kívül. Gondolkozás nélkül felszáltam a legelső vonatra. Nem tudom kik voltak ezek az emberek,akik így a nyomomba eredtek, de nem mertem kockáztatni. Bárcsak mertem volna, mert a kerületen kívül sokkal ijesztőbb dologgal kellett szembesülnöm. A kerületen kívüli nyomorral. Magát a pályaudvart se ismerhette senki, legalábbis a kerületbeliek biztos nem. Én se tudtam, egyáltalán nem is jutott eszembe , hogy a kerületen kívül bárhova is elmenjek. Nem volt szokás. Jómagam azt hittem a fiú, valami jó rejtekhelyre akar engem elvezetni, így aztán mikor a nagy izgalomból felocsúdva észrevettem, hogy egy vonaton vagyok, amiről csak rég elfeledett rokonaim titkos könyveiben olvastam, nagyon meglepődtem. Kinéztem egy ablakon és a látvány nem volt valami kellemes. Szakadt koszos emberek feküdtek a pályaudvar minden oszlopa alatt, némelyek a kukákban turkáltak, mások csak magukban tévelyegtek. Látszott rajtuk, hogy sosem járhattak a kerületben, itt kell hogy éljenek. Meg is kérdeztem a mellettem álló hölgyet.

- Elnézést, mondja kérem milyen hely ez?

- Maga kerületi mi?

- Természetesen.

- Látszik, hogy nem volt még kívül. Ez kérem a nyomor. - mondta engem méregetve.

- Nyomor? Hát valóban létezik? - hitetlenkedtem, de már nem volt min. A saját két szememmel láttam. Valóban létezik. Ott ahonnan jövök, senki nincs aki ezt tudhatta volna, mert akkor biztos megpróbáltak volna változtatni rajta. Vagy pont az volt a cél? - így töprengtem magamban órákig.

- Uram, vagy, hogy mondják maguk,látom nagyon megviselte a hír, nem is csoda. Meddig utazik? - kérdezte mosolyogva a nő.

- Az igazság az , hogy nem tudom. Azt se tudtam, hogy létezik ez a jármű, se ezek az emberek,így azt se tudom hová tartok. Ez volt az egyetlen kerület a világon?

- Áh, ne viccelődjön, valóban ezt gondolta? Nem, több kerület is létezik, ezenkívül vannak még telephelyek és a Mag. Ezeket kötik össze a vasút hálózatok, a többi sivatag.

- Aahaa, próbálom feldolgozni, eltarthat egy ideig.

- Ha gondolja megmutathatom a kaput, ott talán majd jobban eligazítják.

- A kaput. Legyen. Messze van? - gondoltam már úgysem fogom megérteni mit mond, az is lehet, hogy bolond.

- Még két megálló.

- ÁÁá az remek, addig alszom egyet.

- Nem hinném, hogy lesz ideje rá. Öt perc és le is szállhat.

- Ha ön mondja. Maga nem jön velem?

- Nincs rá szüksége, a kaput ön is megtalálja, ott meg majd eligazítják.

- Rendben, nagyon köszönöm a segítséget.

- Ugyan, csak jobban összezavartam , mint kellett volna. De ha ezt maga segítségnek veszi , ám legyen. Szívesen. - majd intett, hogy siessek az ajtó felé.

- Még a nevét megtudhatom?

- Kian- bólintott félénken.

- Megtisztelő, hogy találkoztunk. Az én nevem Quintin Sliage.

- Szálljon gyorsan.

Már lenn is voltam a pályaudvaron. Itt nem voltak koszos emberek, mindenki rohant.

Én pedig nem találtam semmit. Gondoltam sok veszteni valóm nincs, felszállok valamelyik vonatra. Megakadt a szemem egy fehér díszruhás emberen aki két kisebb vonat előtt állt.

Gondoltam útba tud igazítani, így megkérdeztem:

- Elnézést uram, hova megy ez a két vonat?

- Jó estét, választhat. Az egyikkel az időben utazhat másikkal a térben.

- Ezt át kell gondolni - fogalmam sem volt miről beszél. Utazni az időben?- ez is bolond. Ám valóban nem tudtam dönteni, ha ez valóban azt jelenti, melyikkel járok jobban?

- Nem tudom melyik válna most hasznomra. Ön melyiket javasolja? - kérdeztem az urat.

- Én elsőre az időt javasolnám.

- Akkor legyen az. - nincs mit veszítenem, így felszálltam.

MGB

I feel like i'm behind bars buried alive

but still happy

fehér tara

Ezt unokatesóméknak festettem karácsonyra, ez még a nem végleges állapota de nem csináltam másik képet:)

Tapasztalatok - 2009.december 14-20

Bár már nem olyan frissek az emlékek, mégis írok egy kis beszámolót a Buddhafesztről.

Elkezdtem folytatni már úgy októbertől a ngöndrót és a buddhafeszt a lehető legjobbkor jött az életemben.

A kiállítás maga nagyon szép volt, tetszett a kis kalauz ami kicsit részletesebb képet adott a szobrokról - képekről, amelyek gyönyörűen voltak. Engem valahogy még mindíg a Fehér Ernyő (Dukár) szobra nyűgöz le a legjobban O.o

De a fő hangsúly az előadásokon volt. Először is életemben szeptembertől eléggé felgyorsultak a történések, sok meggondolatlan dolgot követtem el, akaratom ellenére megbántottam embereket és kezdtem elveszteni az irányítást, aztán jött a buddhafeszt és bumm, minden este amikor voltam (kedd, csütörtök, péntek, szombat és vasárnap) úgy éreztem magam mint aki hazaért, teljes nyugalom lett urrá rajtam és tanulni akartam valami újat vagy legalábbis elrendezni az összekuszálódott gondolataimat.

Rá kellett jönnöm, hogy el kell határoznom magam végre, nem gondolhatok mindig csak saját magamra mert abból, mint tapasztaltam sose sült ki jó dolog. Megértettem , hogy felesleges túlságosan büszkének lennünk vagy harag tartónak , mert pl. párkapcsolatban felesleges azon aggódni , hogy már megint nem emlékezett, hogy mit mondtam neki telefonon hova megyek ma, vagy hogy fodrásznál jártunk, hiszen lehet , hogy ő másként gondolkozik mint én, lehet neki más hasznos dolgok jutnak először eszébe mint neked. És ilyenkor ha feladjuk a büszkeségünket, megspórolunk egy csomó kellemetlenséget.

Tommy Bogs előadása kicsit helyretett bennem pár dolgot amit nem értettem tisztán a buddhizmusban, Michael Fuchsé pedig ráébresztett megint arra, hogy nem menekülnöm kell a problémáim elől, ugyanis avval otthagyok valami rossz, megoldatlan dolgot, hanem szembe kell vele nézni. Lehet azt érezzük a többiek rosszak velünk, de ez mindannak lehet a következménye hogy az élet valamelyik területén mi okozukn gondot másoknak. Hiszen az az energia amit befektetünk valamibe, nem veszik el.

Hétvégén jött Ole Nhydal dupla előadása, amit nagyon vártam már. Nagyon sok mindenkivel találkoztam, pl. a fehérváriakkal, meg Brigi, Anita, Laci cimbikkel úgy hogy ide - oda járkáltam köztük előadás közben:)

Sok minenről volt szó , csak egy idézetet említenék, amit Ole mondott az értékek elemzésével kapcsolatban: ˝ Felesleges szomorkodni pl. azon, hogy nekem csak ladám van neki pedig porsche -ja, hiszen a dugóban egyik sem megy gyorsabban a másiknál és ugyanolyan idegesek lehetünk mindegy melyikben ülünk. Mindegy , hogy arany kádban vagy egy ócskában ülünk a víz tulajdonságán ez nem változtat.˝

A szombati előadás után olyan boldog voltam és nyitott, hogy mindenki rám mosolygott, valószínüleg én is rájuk, sokkal érzékenyebbé váltam az apró részletek iránt, szebbnek találtam a friss hó látványát mint eddig, mindezt anélkül , hogy túlságosan leragadtam volna az érzéseknél, egyszerűen hagytam , hogy tovább elmenjenek. Vasárnap áldás után pedig pár percig nem tértem magamhoz, annyira televoltam pozitív energiákkal.

Úgyérzem jól sikerült ez a hetem, egyedül egy kérdéssel nemtudok még mit kezdeni és az a család. Mintha ott megbukna minden tanítás :/ nemtudom... Minden esetre nem adom fel :)

MGB

mi így ünnepeltük a szilvesztert...

ennyi